Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008. december 13. Debreceni Sólymok - visszavágó

2008.10.28

 

Kép

 

Időpont: 2008. december 13. (szombat)

Kezdés: 18.00 - UTE pálya

Találkozó: 17.30

 

Eredmény: Pingvinek - Debrecen: 3:4 (2:1; 0:2; 1:1)

Csapat: Görbicz, Szerva, Völcsey, Vágvölgyi, Hidvégi, Molnár, Szántó, Malachowsky, Csillag, Kun, Maris, Jancsó, Homonnay, Tarnai, Keserű, Fogas, B. Nagy

Edző értékelése: már nem is emlékszem mit mondott úgy zokogtam

Hát, hogy is történt?

Kedves naplóm, „szétb…sz az ideg” jól kikaptunk a Sólymoktól. De hogy is történhetett mindez amikor minden olyan jól indult…

 

2008. december 13. szombat 18.00 UTE pálya. A meccs előtti humoristáskodás szokás szerint jó hangulatot teremtett. Ezzel nem is volt baj. A hangulatból azért érződött, hogy valami baj azért majd lesz. A múlt heti BVSC elleni küzdelem még ott élt mindenkiben, mondván ha őket sikerült megverni, akkor egyszerűen nem lehet baj. Na ilyenkor szoktunk egy óóóriási zakóba beleszaladni, és tessék most is ez lett, pedig olyan jól indult…

 

A bemelegítés megint kissé lagymatagra sikerült, nehéz megérteni, hogy miért nem bírja mindenki a begyakorolt feladatokat megcsinálni, de mindegy. A csapat mondhatni teljes létszámmal - három sor +1 fővel - állt fel, még a sérülés miatt hátsó felét a kispadon pihentető Pisti is képviseltette magát a pályán, már ami a mezét illeti.

A bírók (már megint az a copfos csávó, és Bellus László) füttyentettek és mi már ugrottunk is a kezdő körhöz. Kedves naplóm - ez célzásazedzőbácsiknak is - utálok első soros hátvéd lenni, akkor mindig szívunk mit a Ládyliba a nokedlit, pedig ekkor még olyan jól ment minden…

 

Az első 10 percben jól ment a játék, a mérkőzést a Pingvinek irányították. Alig kellett 3 percet várni az első gólra. 3. perc 28. másodpercében Csillag passzát Hidvégi Andris juttatta a hálóba, ezzel 1-1 pontot gyűjtve a kanadain. (1:0) Örültünk, de szerencsére hajtottunk tovább, a Sólymok nem tudtak a védelem mögé kerülni, a támadások gyorsak és lendületesek voltak, mert ekkor még olyan jól ment minden…

 

A mérkőzés következő említésre méltó eseménye ismét gólt eredményezett. A Malachowski-Kun-Homonnay csatársor hozta amit tudott. A védők megszerezték a korongot a saját harmadunkban, és pontos passz a jobb szélen várakozó Kunnak. Közben Malachowski és Homonnay már robognak is középen. Kun szinte vaktában indítja a centert - hiszen pontosan tudja hova várja Malachowski a zsugát. A mi „Ancsinunk” berobban a támadó harmadba, egy okos cselló, és már megy is a passz a bal szélen érkező Homonnaynak, aki a szebb múltat idéző könnyedséggel talál a kapuba. (2:0) Nagyon emlékszem erre a gólra mert szép játék eredménye volt, ja és mert sajna ez volt az utolsó. Pedig ekkor még olyan jól ment minden…

 

A gól utáni öröm a „na ez már megvan” jegyében telt, és vidáman készültünk a bulihoz, pedig a viharfelhők már gyülekeztek az égen. A 27. percben a csapatban újonc, de nagy rutinnal rendelkező Vágvölgyit száműzték a kispadra akadályozásért - pedig igazán nem lehet rá azt mondani, hogy naggggyon durrvvva -, majd a 28. percben a kissé enerváltan játszó B. Nagy bottal akasztásért ült le pihenni 3 percre. A Sólymok így kettős emberelőnybe kerültek és vérszemet kaptak. A vadászmadarak körözni kezdtek a hálójukat védő jégmadarak körül. Egyre jobban szorult a hurok, majd a középen érkező Lády Rudi - hogy a liba csípje meg - határozott lövéssel küldte pihenni az egyébként jó formát mutató Görbiczet. (2:1) De még nálunk az előny, szóval még ekkor is olyan jól ment minden…

 

Jégkészítés, némi edzői fejmosás, gyerünk-gyerünk szedjük össze magunkat hangulat, de érezhető, hogy a társaság még mindig nem veszi elég komolyan a mérkőzést. Nagy kár. Sípszó, indul a második harmad. Az első húsz perc gól nélkül, telik kihagyott helyzetek mindkét oldalon. Most már nem lehet azt mondani, hogy a Pingvinek irányítanak. A debreceni különítmény harcosabb, gyorsabb. Nagyobb a győzniakarás a civis fiúkban. Szóval ekkor már nem ment olyan jól minden…

Aztán az 51. percben emberelőnyben, egy hátra csorgó korongot B.Nagy Puskás Öcsit meghazudtoló mozdulattal leveszi, illetve csak próbálja, mert ez a figura sajna nem szerepelt a csütörtöki eligazításon, így a továbbcsorgó korongot a debreceniek 17 mezében - sajnos az egész mérkőzésen igen ponterősen - játszó Szabó kihalássza, és a meglepődött hálóőr mögé juttatja. Így olvadt el a Pingvinek előnye. (2:2) Na, itt már kezdett kifejezetten szarul menni minden…

 

Egyszerűen nem ment a játék. Az 58. percben ismét emberelőny - megjegyzem a büntetőpadon ismét Tarnai, a koronggal ismét Szabó - és akkor Kun betlizik, egy óvatlan középre passzal indítja a Sólymok csatárát. Gól, és vezetnek az átkozott vészmadarak. (2:3) Hogy a ragya verje ki, piszok szarul megy minden…

Így múlt el egy jól kezdő csapat kérészéletű dicsősége, és a második harmad.

 

Most egy kicsit nagyobb fejmosást kapott a csapat, de láthatóan ez sem tüzelte fel a harci szellemet. Talán az sem tett jót a lelkeknek, hogy a szomszéd öltözőből áthallatszó hangokban a Sólymok lelkesedése kézzelfogható volt. Valami kellett volna, hogy felrázza a déli-sarki madarakat, talán egy üveg Becher, egy csinos pingvinlány csábító ígérete, akármi. De sajna ez most elmaradt, pedig ekkor még reménykedtem, hogy majd az összefoglalóban azt írhatom: a szünetben a Pingvinek fejben végre helyre rakták a történteket, a szükséges tennivalót, a harci szellemet, és a harmadik harmad motivált, lehengerlő játékával sikeresen fordítottunk, és hoztuk a mérkőzést. De szép is lett volna, akkor tényleg olyan jól ment volna minden…

 

Indul a harmadik harmad, még 30 perc hogy levadásszuk ezeket a repkedő vadmadarakat. Hiányzik a tűz, vagy mit tudom én. Pedig voltak ígéretes szituációk. Béla csilingelős lövése - megjegyzem amatőr szinten a B.Naggyal megcsinálták az edzésen gyakorolt szituációt, csak kár, hogy pont ők nem gyakorolták -, a második sor csatárainak okos csikicsukija, és még egy két szép szóló, amik azonban rendre a kapusban, vagy a kapu mellett landoltak. A kihagyott helyzetek pedig megbosszulják magukat. A 83. percben a kitámadó Szabó (már megint) jól zavarta meg Szervát, majd ügyesen gyűjtötte össze a lábszárvédőjéről lepattanó pakkot. Görbicz egy hajszállal többet tétovázott a kelleténél, és így már nem érhette el a kapu felé sikló korongot. Egy csel után már csak a levegő, no meg a Pingvinek visszafojtott lélegzete választotta el a gólvonaltól, de sajna nem tudott hibázni (megjegyzem elég ciki is lett volna). (2:4) Na most már tényleg cefett szarul megy minden…

 

Az utolsó tíz percre még megpróbáltak feltámadni a Pingvinek, de a magasan szárnyaló Sólymokat már nem érhették el. Bár némi remény azért felcsillant. A korongot megszerző Pingvin védelem (jkv: Molnár, de én a Vágvölgyire emlékszem) szép passzal indítja a középen két lépés előnnyel induló Hidvégit, aki nem hibázza el a szólót. (3:4) Alig fél perccel később ugyanilyen szituációban Csillag is megy a bal oldalról közelítő Hidvégivel, aki az utolsó pillanatban még passzol a kissé már túlcsúszott Csillagnak, aki így már csak a jól mozduló kapusba tudja lőni a korongot. A két villanás után még másfél perc van, amikor Rosztocsil „edző” Tamás időt kér. Új összeállításban mennek fel a Pingvinek, a pályán a csapat színe java. Meg is látszik a játékon, a Sólymok oda vannak szögezve a hálójukhoz, de hát hiába hajtunk az utolsó másfél percben, ha 88 és fél percig lélektelenül játszottunk. Így hát végül gól nélkül rohamoztunk, és mérkőzést a győztes debreceni csapat hangos visszaszámlálása zárta.

 

Ez van, a Sólymok most magasan szárnyaltak és győztek. Remélhetőleg a harci kedv a Pingvineknél azért nem alszik ki, és a vereség csak még jobban felszítja a játékkedvet az egyébként kiváló játékosokban. Nem hibáztathatunk senkit a vereségért, az előző mérkőzésen csapatként győztünk, most csapatként veszítettünk. A BVSC ellen mi tudtuk jobban összeszedni magunkat fejben, és komolyabban venni a játékot, mi voltunk fegyelmezettebbek a jégen. Most a Sólymoknak sikerült, de messze még a bajnokság vége, hosszú az út a döntőig. Tanulhatunk a hibáinkból, és akkor majd legközelebb és azután is győztesen hagyjuk el az arénát, hogy majd megint minden olyan jól menjen…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

fáj a fejem

(zvzeda, 2008.12.16 15:18)

a szívem hasad meg... de megyünk tovább, nem állunk meg!!!
Hajrá!